Ha ma már egy szalmaszálat sem tennék keresztbe, akkor is nyugodtan dőlhetnék hátra: egy óra intenzív mozgást végeztem – igaz, csak a jobb karommal. Meg is van az eredménye!
Tegnap megérett bennem az elhatározás, hogy ma császármorzsával örvendeztetem meg enyéimet, s főleg szénhidráttól elvont jómagamat. Én ugyan csak az illatot, illetve a jóleső dicsérő szavakat szívom magamba, de már ezért is, meg a néhány ellopott morzsáért is megérte.
A receptet a desszert.eu-n találtam, és annyi dicsérő hozzászólás volt alatta, hogy nem is haboztam, e verzió mellett maradtam. Azt különösen szeretem ezen az oldalon, hogy van a recepetek mellett egy mennyiség-átszámító, így még a szorozgatással sem kell fáradni. Én beütöttem, hogy 6 főre, és már ki is írta a módosított anyaghányadot:
300100 g búzadara
217 g liszt
750250 ml tej
31 teáskanál vanília esszencia
93 db tojássárgája
93 db tojásfehérje
300100 g kristálycukor
1.40.5 db citrom reszelt héja (na azért ezt nem kell komolyan venni:-))
A sütéshez:
15050 g vaj (a fele is elég)
A díszítéshez:
porcukor vagy baracklekvár
A darát összekevertem a liszttel, és hozzáöntöttem a tejet. Egy órát pihentettem.
Ezt követően a tojások sárgáit habosra kevertem a cukorral, és a fehérjét is kemény habbá vertem; mindkét masszát a tejes darához adtam. Hozzákevertem a citromhéjat, a vaníliát, sőt, mazsolát is tettem volna bele (én így szoktam), de nem volt itthon. A legnagyobb magasfalú serpenyőmben vajat forrósítottam – de nem volt szükség 15 dekára, bőven elég volt 7. Beleöntöttem a masszát, és most jött az izommunka: kevertem, amíg morzsákra nem esett. Ez ekkora mennyiségnél most 50 percig tartott. Az alábbi kollázson szereplő fotókat tízpercenként készítettem, jól látható, ahogy párolog a folyadék a masszából, úgy jutunk egyre közelebb a nagymama konyhájában látott állaghoz.
Szerintem nagyjából elronthatatlan, csak kitartás kérdése a megfelelő eredmény. Közben átgondolhatjuk az életünket, végighallgathatunk egy cd-t, angol nyelvleckét vehetünk, verset tanulhatunk, tévét nézhetünk avagy hallgathatunk, vagy egyszerűen csak bambulhatunk bele a serpenyőbe kétségektől gyötörve, hogy te jó ég, lesz ebből valaha igazi császármorzsa?
Lesz.
Imádjuk!!!!!!!Csodás kép!!!!!Egyszer láttam Császármorzsa port , hát dobtam egy hátast, miután megnéztem mi kell még hozzá,hát szerintem csak liszt volt a zacsiba.Az izom munkát ott sem lehetett kispórolni.
:)) Császármorzsa por????Az olyan, mint a palacsintapor… Micsoda hülyeség!
Hű, ezt a desszert.eu-sat én is megcsináltam egyszer, szerintem konditerem helyett is megteszi. 🙂
Simán! Kár hogy csak egyik karra lehet gyúrni…
Én tepsiben csináltam: szerintem túl sok különbség nem volt. 🙂 Csak kevesebb izommunka, összesen talán ha 4szer át kellett forgatni.de mennyeien néz ki, lehet, hogy meg van a hétvégi ebédem. 🙂
Én is emlékeztem a tepsis verzióra – de gondoltam, kipróbálom így is. Nagyon finom, az biztos, de legközelebb sütőben készítem, aztán összehasonlítom az eredményt.
Én is mindig ezt a receptet készítem!tényleg jó:-)