Tévedésben éltem – vagy nem?

Muszáj most írnom erről a kérdésről, hiszen nemrég tettem közzé a szedres-meggyes quiche receptjét, és amint kiderült, legjobb szándékom ellenére széles néptömegeket vezettem félre. Tévedésemre egy kedves kommentelő hívta fel a figyelmemet:
“Az a szeder eper. Amit általában epernek hívunk az szamóca, az igazi eper a fán terem. Ebből készül pl. az eper pálinka is. A szeder nem fán terem.”
A képen látható gyümölcsről van szó, amely például a kertünk végében álló fán terem, de amely végigkísérte egész eddigi életemet: gyerekkoromban, a mamánál a háztól a patakpart felé haladva esett útba egy hatalmas szederfa – vagy hát nekem azt mondták, hogy az. Rengeteget bicikliztem arra, és szinte mindig megálltam alatta, hogy szedjek a mézédes gyümölcsből, kiköpködve a zöld szárat, amit ha kézzel csíptem le, a gyümölcs ragacsos leve összekente az ujjaimat, és akkor aztán rövidesen ragadt a biciklikormány, a nadrágzsebem és a pólóm is. Aztán, amikor tizenkét éves koromban a városból falura költöztünk, a házzal együtt miénk lett egy nagy szederfa is, bár ennek a gyümölcse fekete volt, az a sunyi fajta, ami ha ruhával érintkezik, foltot hagy maga után örök mementóul, hogy lássátok, testvérek, ennyi az élet.
Tehát, épp nekiláttam a kutatómunkának, amikor ezen a blogon rátaláltam egy remek és alapos összefogalalóra, aztán meg még sok egyéb szórakoztató írásra is. Szerzőjétől engedélyt kértem, hogy munkájának eredményét idézhessem, úgyhogy tessék:
“A helyzet az, hogy az eperfa és a szederfa ugyanazt jelenti a magyar nyelvben, vagyis “azt a növényt”, adja meg a választ A magyar nyelvjárások atlasza, “amelynek levelével a selyemhernyót szokás etetni”. A Dunántúlon “szederfa, szëdërfa”, szűkebb pátriámban, a Mecsek környékén előfordul “szödörfa, szödörnyefa” változat is, a Dráva mentén pedig már az “epörnyefa” alak is, hogy aztán a Sárközben és a Duna túloldalán már végig “eperfa, epörfa” legyen, és a többi. Hogy én eperfának mondom, ez azért van, mert a szépirodalomban találkoztam először a kifejezéssel, és nem odahaza.
A tájnyelvben több szólásnak is tárgya az eperfa, így az Alföldön állítólag az “eperfa alatt esküdtek” annyit tesz, hogy vadházasságban élnek a felek, Nagyszalontán pedig azt mondogathatták egykoron szitkozódás gyanánt, hogy “Nőjik epërfa a homlokomon, ha nem igaz.”
Az “eper” szavunk ugor kori örökség lehet, míg a “szeder” eredete ismeretlen. A “szeder” szónak a ‘földiszeder’ (Brombeere) lehetett az elsődleges jelentése. A szeder és az eper valamennyire hasonlít (földön terem, édes, tudomisén), így aztán a fán lévő szeder (Maulbeere) ami meg a földiszederre hasonlít lett szeder, aztán meg eper is analógiás hatás eredményeként. Vagy valami ilyesmi, a nyelvtörténet soha nem ment igazán.
A földiszedernek a “szederfa-szederhez” növényrendszertanilag nincs köze. Az eperfa/szederfa, kedves barátunk az eperfafélék családjához (Moroceae) tartozik. Van fehér (Morus alba) és fekete (Morus nigra). A fehér eperfa Kínából származik, ennek levelét eszik a selyemhernyók. A bogyó, amit eszünk, nem más, mint “aromatikus, elhúsosodott virágtakaró”.
A selyemhernyókat állítólag a görögök vándorbot belsejében csempészték ki Perzsiából. Elterjedése tehát nem a termésének, inkább a selyemhernyó-tenyésztésnek köszönhető, aminek történetéről egykori Ilka utcai lakótársam írt is, meg kéne keresnem őt Facebookon, hátha van kedve beszélni róla. Az eperfa termése nekem annyira nem ízlett, igazából pálinkának jó, úgy hírlik. Melius Péter Herbariumában azt mondja, hogy a termés éretten hashajtásra jó. Kinyomott leve “akinek torka, szája megvész, megállatja”. Ráadásul “Ha pedig esővízben megfőzed a levelét és főt mos(ol) véle, szép hajat csinál.”
Érdekesség, hogy az eperfafélék családjába tartozik (tehát hősünknek rokona) a füge, valamint a szobanövény fikusz. A kenyérfa (Artocarpus) termése sok keményítőt tartalmaz, a trópusokon alapvető élelmiszer. (…) De az eperfa rokona a panama gumifa is (Castilla elastica), amely tejnedvéből rugalmas anyag készül, de ez nem azonos a kaucsukfával (Hevea brasilensis).”
A Wikipédia rövid és tárgyilagos választ ad:
“Az eperfa (Morus) egyfelől az eperfafélék családjának Moreae nemzetségcsoportjába tartozó növénynemzetség, melybe mintegy 100 faj tartozik, másfelől két, e nemzetségbe tartozó, Magyarországon is gyakori fafaj hétköznapi elnevezése. (…) Termése a faeper vagy eper. Az eperfát egyes vidékeken szederfaként ismerik, gyümölcsét pedig szedernek mondják.”

Tehát, összefoglalva: a fa neve eperfa. De én dunántúli vagyok, nekem szederfa, teljesen jogosan. A gyümölcse pedig szeder – mert hát legalább annyira szeder, amennyire eper. Ha nem jobban.

De hogy ezt most kellett megtudnom,ennyi év után…

Ti hogyan ismeritek?


A képet a Wikipédiából vettem kölcsön.