Ha az a veszély fenyeget, hogy meghízol a karanténban, egyél ilyen egyszerű cukormentes kekszet

Beismerem, irigylésre méltó a helyzetem. A saját cukrászdánk és üzemünk épületében lakunk, ami annyit tesz, hogy még egy esedékes kijárási tilalom esetén is szabálysértés elkövetése nélkül jutok be a munkahelyemre. Vagy legalábbis semmiféle írásos engedélyt nem kell bemutatnom senkinek, mindössze egy ajtón ki, egy másikon pedig be kell mennem.

Az “ott dolgozom, ahol lakom” összes hátrányával együtt ennek a szitunak az az előnye, hogy mindig van itthon liszt, cukor, tojás, tej, kókuszreszelék, mandulaliszt, csoki – és még egy csomó olyasmi, ami egy cukrászüzem raktárában fellelhető.

Vigyáznom is kell, mert amióta az üzemben töredékére esett vissza a munka, elkapott a kísérletező kedv, és folyton új recepteken jár az eszem. Eldöntöttem: kitalálok egy új, cukormentes kollekciót, hogy ne csak paleo sütijeink legyenek, hanem olyanok is, amelyekben van tejtermék, de nincs cukor. Az első ötletem egy cukormentes pisztáciás sajttorta, amelyhez kókuszos kekszalapot képzeltem el. Úgyhogy, elsőként cukormentes kókuszos kekszet sütöttem, ami van annyira jó, hogy érdemes a receptjét így külön is megörökítenem.

Hozzávalók kb. 20 db, nagyjából 5 cm átmérőjű kekszhez:

18 dkg darált olajos mag+kókuszreszelék – azaz: mandulaliszt, törökmogyoró liszt, darált dió, valamennyi mákkal is el tudom képzelni. Én most 6 dkg mandulalisztet, 6 dkg törökmogyoró lisztet és 6 dkg kókuszreszeléket használtam, de hát nekem ugye könnyű.

2 tojásfehérje

8 dkg xilit v. eritrit

1. A sütőt melegítsük elő 180 fokosra.
2. A tojásfehérjéket a xilittel/eritrittel gépi habverővel verjük fel.
3. Keverjük bele a száraz hozzávalókat.
4. Sütőpapírral borított tepsire tegyünk két kanál segítségével jó diónyi halmokat, ezeket lapítsuk is el kissé.
5. 10-12 perc alatt süssük a kekszeket szép pirosra. A képen Pataki Mária: A dolgozó nő háztartása (1956) c. könyvének egy oldala látható, ahol elolvashatjuk a következő alapvetést: “Jól felszerelt háztartásból nem hiányozhat soha semmi.” Ha szeretnél bővebben olvasni a sztahanovista nőideálról, ajánlom figyelmedbe a régi “szabónés” posztokat itt a blogon. Ez volt az első rész.