Szokásos péntek esti lazító összejövetelünket ezúttal áthelyeztük a szabadba, konkrétan az udvarunkra, mivel az idő grillezés után kiáltott.
Egy kis mustáros csirkemell, kolbászkák, debreceni, guacamole, padlizsánkrém, zelleres pesto, na és egy nagy tál paradicsomból, paprikából, jégsalátából, répából, újhagymából összeállított saláta társaságában múlattuk az időt, ami mind-mind remek volt, de azt hiszem, a Pavlova torta végül überelt mindent.
Egyszerű és fantasztikus, ráadásul hét maradék tojásfehérjét elhasználhatunk vele.
Az édesség 1826 körül indult hódító útjára, amikor a legendás orosz balerina, Anna Pavlova Ausztráliában és Új-Zélandon turnézott. A két nemzet azóta sem jutott dűlőre e kérdésben, nevezetesen, hogy hol készült először a torta.
Számunkra ez nem is fontos, a lényeg, hogy egy olyan gyümölcsös-tejszínhabos habcsókcsodát kapunk eredményül, amit – legyen bármily malomkerék-nagyságú – a vendégek úgy tüntetnek el, hogy a háziaszony keble dagad a büszkeségtől.
A csalást a krém készítésében követtem el: a tejszínhabhoz egy kis doboz mascarponét is hozzákevertem.
Hozzávalók:
7 tojásfehérje
30 dkg cukor
1 tk balzsamecet
1 ek étkezési keményítő
5 dl tejszín
1 kis doboz mascarpone
némi porcukor
valamilyen savanykás gyümölcs, ezúttal eper
A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A fehérjéket fevertem úgy, hogy közben folyamatosan adagltam bele a cukrot. Az ecetet és a keményítőt a végén forgattam bele. Szilikonos sütőlapra halmoztam habot, az előre rajzolt legnagyobb kör vonalain belülre (26 cm). Sütőbe tettem, a hőfokot azonnal visszavettem 140 fokra, így sütöttem 75 percig. Az idő leteltével a résnyire nyitottam a sütő ajtaját, és hagytam kihűlni a tortát.
Amikor ez bekövetkezett, felvertem a tejszínt annyi porcukorral, hogy kellemesen édes legyen, majd összeforgattam a mascarpone-val (először pár kanál tejszínhabot adtam a sajthoz, jól elkevertem, és utána adtam hozzá a többit).
A tejszínes krémet szépen elrendezgettem a habcsóktorta tetején, majd bőségesen beborítottam eperrel.
Mivel este lett már, amikor elkészült, és a nagy grillezés közepette csak az udvaron, vakuval tudtam megörökíteni, mielőtt elkapkodták volna, ezért nem lett túl jó a kép. Maga a torta, az valami döbbenet.
Csodaszép! Én is nagyon szeretem! Meg is nézem, hány tojifehérjém van a fagyasztóban:))
Én is olvasztom már az újabb adagot…:))
Képzeld nekem nem sikerült! A Good Foodban volt egy nagyon hasonló recept, azt csináltam. A tojáshabba tettem még 50 g olvasztott csokit és 25 g kakaóport, és az szétfolyt a sütőben, nem maradt 26 c-es :-sígy darabokra törtem, és pohárkrémet csináltam belőle, némi maradék magvazott meggyel… Tényleg isteni.
A helyzet az, hogy nekem sem maradt 26 cm-es…:))Méretre vágtam sütés után. A maradékot meg megették. Tük.
Hű, pavlova! Nagyon régen sütöttem, de jó, hogy eszembe juttattad. Nagyon szép lett, vaku ellenére a fotó is jó. Mostmár csak az ízét kellene megkóstolnunk. Nem lehetne egy kóstolós blogot indítani?:)))
Szerintem hipp-hopp, pár év, aztán kiderül, hogy a fényposta, amit Romhányi a Mézga család számára kitalált, valójában működőképes…:))Csak győzzük majd nyitogatni az ablakot!