A mai nap summájaként.
Ahol gyerek van, több az öröm, de több a gond is.
(Pataki Mária: A dolgozó nő háztartása, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1956, 5.o.)
Előzmény: Szabóné egy napja
Hétfőtől vasárnapig: 10-19
Család, süti
Hétfőtől vasárnapig: 10-19
A mai nap summájaként.
Ahol gyerek van, több az öröm, de több a gond is.
(Pataki Mária: A dolgozó nő háztartása, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1956, 5.o.)
Előzmény: Szabóné egy napja
Azért jó, hogy ezt már rögtön az ötödik oldalon leírja :-))) Mihez tartás végett. És mi az, hogy gond??? Szabóné nem ismeri ezt a szót! Egy kis szekrényhúzogatás, és kész. Probléma megoldva. Van a gyereknevelésre vonatkozó rész a könyvben??? (Szétnyúzunk a kérdéseinkkel, de sehol sem lehet fellelni a könyvet, te meg már jól beültetted a témát a fülünkbe, úgyhogy…)
Tömör és velős:)
Szabóné tud valamit 🙂
Nahát, ki gondolta volna? Biztos nem akarnak hajnalban szekrényt húzogatni a kisszabók! 🙂
A kis huncutok…
Dominika: gyereknevelési tanácsok – bánatomra – nincsenek.
Csak nekem hangzik ez gyerekvállalás elleni propagandának? Én belebolondulok néha a lányok ellenkezésébe, de olyan jól érzem magam köztük, hogy azt a sok gondot, ami velük jár, nem adnám semmiért. Én inkább így fogalmaznék: A gyerekekkel sok gond jár együtt, de az öröm, amit jelenlétük okoz a családban ezt jóval felülmúlja.Bár lehet, hogy én még könnyen beszélek: kis gyerek, kis gond. :DÉs nemsokára az örömünk és gondunk is eggyel több lesz. :D:D:D
Manka, szerintem nem szándékozott gyerekvállalás ellen propagálni! Az neki akkor nem is lett volna szabad…Tágan értelmezve az még a Ratkó-korszak volt, az pedig a születésösztönzés ideje!
@MaimoniNe haragudj, kissé érzékeny vagyok mostanság erre a témára.Több kismamával találkozom a rendelőkben, és néha fájni tud, amikor burkoltan azt fogalmazzák meg, az anyagi kényelem miatt nem tudják vállaljanak-e egynél többet… Én meg a harmadikkal a pocakban “ilyen fiatalon” (már majdnem harminc vagyok) csodálni való csodabogár vagyok… Tudom, nem mindenki alkalmas nagycsaládra… Azért én se lennék meg napi Szabóné nélkül. :DKöszi a hátizsákos leírást is!!!
Édesanyámnak, aki 14 gyermeket szült, 12-t felnevelt, gyakran mondogatták, hogy Sz-né, magának nagyon sok gondja-baja van a gyerekekkel… Az ő mosolygós válasza pedig: Nem a gond/baj a sok, hanem a dolog:).
Móni!Ez a Szabóné simára vasalt csúnya zöldesbarna egyenruhában járt, ugye?!Remélem, gyereke nem volt, csak sok gondja-baja!!!! No, megyek elpakolni a gyerekszobákban, hogy tudjam ide-oda tologatni a szekrényeket utána!!!Puszi!
Én tegnap olvastam el Szabóné napi programját, aztán gyorsan a kommenteket is (majdnem ebéd nélkül maradtunk),nagyon jól szórakoztam mindkettőn, de a következtetés: hát istenőrizzen meg engem attól, hogy Szabónévá váljak :D. (mondjuk erre sok esély nincs). Nálunk csak ezután jön a “gond”, a gyerek, de nem úgy nézek elébe. 🙂 Szabóné szegény gyerekei vajon hogy élték meg a munkamániás anya rájuk-nem-figyelését? Vajon a lányaiból is kis Szabónék lettek? Vagy épp elrettentő példa volt számukra az anyjuk? 🙂 azért ezt jó volna tudni. 😀
Szegény Szabónét hogy utálja már mindenki…:DDD És a szimpátia egyértelműen Kovácsné felé fordult…
Szitya, én is megyek megint szekrényt tolni. Ma még nem volt meg. Mer’ a kölkök, biza meg a velük való gond miatt még nem volt rá időm. Kiiiis gyerek kiiiis gond, naaaaagy gyerek nagy gond! Ezt tegnap mondta nekem Szabóné drága.
Tologassátok csak a szekrényeket, de ne feledkezzetek meg a képek hátuljáról sem.
Véletlen tévedtem ide, és majd’ kiszúrta a szememet a Szabónés sorozat. Olyan ismerősen csengett. Hát persze, mert megvan nekem is egy viharvert példánya. Csakhogy hiányzik a címlapja, így nem tudtam, ki a szerző, és csak sejtettem a stílusából, hogy az ’50-es évekből való. Nos, nálam egy 1950-es évjáratú példány lapul. 184 oldal és még véletlenül sem stimmelnek az oldalszámok, amiket leírsz, de igencsak hasonló a szöveg…Köszönöm, hogy a rejtélyre fény derülhetett!!! :-)Kicsilill
A tulajdon Anyukám mondta minap az elsőszülött unokokájára, hogy vele most legalább nincs gondod. Mindig is idegesített kicsit ez a fajta a hozzáállás, ezért visszakérdeztem: Miért, hallottál már tőlem olyat, hogy valamelyik GOND lenne? (3 gyerekem van)Szerintem egyszerűen van egy generáció, aki úgy nőtt fel, hogy a gyerek az gond. És kész. Biztos hallottátok már, én ebbe nőttem bele:Rengeteg a gondja, meg még x gyereke is van. Nincs elég gondja, ráadásul jön a következő gyerek, stb…
Sajnálom szegény Szabó-gyerekeket. Engem alig lehetett kivakarni az ágyból, nemhogy szekrényt tologassak. Iskolába, munkába kipihenten illő érkezni, ezek olyanok lehetnek,mint a hulla. Ebben az időben a gyerek is munkaerő volt a családban. A piciket nyűgnek érezték. Exanyósom vidéki Szabóné tipus. Neki építkezés közben születtek a gyerekei, ezért őket okolta. Ebben az időben a felvilágosítás és fogamzásgátlás is ritka volt.Erzsébet voltam