A minap érdekes kérdőívbe botlottam a Facebookon, az Oszakai Egyetem egyik hallgatója, Umemoto Takehiro ugyanis a magyar nyelvről, pontosabban a szórendünkről ír szakdolgozatot, és ehhez kér segítséget. A kérdőívet itt találjátok, egyébként.
Umemoto (Vagy Takehiro? nem tudom, melyik lehet a keresztneve) nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen a magyar nyelv közismerten rendkívül nehéz. Persze, mi nem nagyon érzékeljük, én először úgy komolyabban akkor gondolkodtam el rajta, amikor egy hazánkban tanuló, de már tíz éve itt élő chilei srác a következő viccet mesélte egy nagyobb társaságban:
Amikor a bábeli zűrzavar történt, Isten kiosztotta az egyes népek nyelveit. Elé járultak az angolok, és mondta az Úr: tessék, tiétek az angol nyelv. Jöttek a franciák: tessék, nektek itt a francia. Az olaszoknak odaadta az olaszt, a spanyoloknak a spanyolt, a németeknek a németet, és így tovább. A ceremónia végén ott ácsorgott még egy csapat.
– Hát ti kik vagytok? – kérdezte az Örökkévaló.
– Mi vagyunk a magyarok. Jöttünk a nyelvünkért, tisztelettel.
– Hűha…nincs több… – mondta az Úr, majd pár pillanat gondolkodás után így szólt: – Tudjátok mit? Ti beszéljetek, ahogy akartok.
Szóval, minden elismerésem Umemoto Takehiróé, és ezzel a kis írással arra szerettelek volna ösztönözni benneteket, hogy segítsünk neki, még ha nem is igazán tudom, mit fog majd kihámozni e kérdőív eredményéből. Még egyszer a link: KÉRDŐÍV.
Takehiro. Vagy Umemoto úr.
A japánok a másik nép a világon rajtunk kívül, akiknél szintén a családnév van elöl.
De persze írhatná fordítva is valami okból, ezért ha biztosra akarsz menni, a gugli itt is segít. Ha megnézed a képkeresőben a név két tagját, látni fogod, hogy az utónévre túlnyomórészt férfiak képeit dobja fel, míg a családnévre mindenféle képet.
Umemoto a vezetékneve. De az úgy helyes, ha Umemotonak szólítják, ugyanis általában a vezetéknevükön szólítják egymást. Nagyon közvetlen viszonynak kell lenni a japán emberekkel ahhoz, hogy a keresztnevükön szólíthassuk őket.