A Tatin nővérek legendás almatortájának keletkezése a feledékenységnek köszönhető, látjátok hasonló cipőben járó feleim, még beírhatjuk nevünket akár a gasztrotörténelembe is e tulajdonságunk okán. A testvérpár a Loire-völgyben vezette szállodáját, és egyik nap Stephanie, aki az almatortát készítette, véletlenül a tészta helyett a gyümölcsöt tette a piteforma aljába. Mentette a menthetőt, így lett borított almatorta a vége, és ezzel nemcsak a Loire-völgyben váltak ismertté a hölgyek, hanem az egész világon.
Sokféle recept létezik, nekem eddig legjobban a Mézesmadzagnál talált vált be a legjobban.
Először összeállítjuk a tésztát: a hozzávalóit egy tálba tesszük, a vajat kockákra vágva, a vízből indulásnak csak 3 evőkanálnyit, és összegyúrjuk gyorsan, kb. 3 perc alatt. Ha túl száraz lenne, először csak egy evőkanál vizet adunk még hozzá, sokat fog jelenteni. De ha mégis szükséges, tehetünk még egyet – de csak türelmesen.
Pár perc múlva így kell kinéznie, ekkor fóliába csomagoljuk a gombócot, és hűtőbe tesszük.
Jöhet a töltelék.
Meghámozzuk, félbevágjuk az almákat, a magházukat kivájjuk – és erre felhasználhatjuk végre a számomra rejtélyes oknál fogva karalábévájó néven elhíresült szerszámot, amivel kapcsolatban anno úgy éreztük, hogy a teljes élethez mindenképpen szükséges, ám a nyári dinnyefalatozásoktól eltekintve a konyhafiókban fekszik elfeledve. Nos kérem, örömmel mondhatom, számomra nagy felfedezés volt, hogy almamagház-kikanyarításra ez az eszköz a legalkalmasabb; és amióta ennek tudatában vagyok, többé már nem szúrom a kést a tenyerembe, a karalábévájó pedig immár teljes értékű tagja a konyhai eszközök táborának. De hogy a lényeget el ne felejtsem: a fél almákat még negyedelem, ami azt jelenti, hogy egy egész almából nyolc cikket nyerek ki.
Egy elég nagy, és vastag talpú lábasban vagy serpenyőben megolvasztjuk a vajat, majd beleszórjuk a cukrot, és kb. öt perc alatt karamellizáljuk.
Ne ijedjünk meg, hogy a vajas karamellünk nem így néz ki egyből, sőt, ha néhány percig úgy tűnik, hogy nem lesz belőle semmi, a vaj kiválik, tejóég, hogyan lesz ez homogén – legyünk türelemmel, az lesz, csak kevergessük szorgalmasan. Amikor ilyen, akkor…
…beledobjuk az almát, rácsavarjuk a citromlevet, a citromhéjat is hozzáadjuk (de nagyon fontos: csak akkor, ha kezeletlen az a héj, ha vegyszeres, inkább hagyjuk ki – én is ezt tettem), és kb. húsz percig pároljuk, amíg az alma leve nagyjából elfő.
A sütőt előmelegítjük 220 fokra.
Az almát a kiszemelt (nem kapcsos) tortaformába (kb. 26 cm) öntjük.
A tésztát kinyújtjuk, kicsit szebben, mint én…
…és az almára borítjuk, a tészta szélét benyomkodjuk a forma és a karamelles alma közé. A tésztát villával megszurkáljuk, és 30 percre a 220 fokos sütőbe tesszük.
Amikor kész, kivesszük a formát a sütőből, pár percig állni hagyjuk, tartalmát egy határozott mozdulattal tálra borítjuk.
Úgy jó, ahogy van. Olvastam, Mireille Johnston, akitől a recept eredetileg származik, tejszínhabot ajánl hozzá, szerintem nem kell. Legközelebb viszont kipróbálom az almát rozmaringgal.
Ezen megakadt a szemem, honnan tudom, hogy a citromhéj kezeletlen? Bocsi a buta kérdésért de főleg túrós sütikhez gyakran használom a citromhéját (természetesen alapos mosás után). A mamám is mindig használja eddig eszembe se jutott, hogy gond lehet vele. Köszi!
Nagyon fontos, hogy NE használjuk sütibe a “normál” citrom héját, csak a biocitromét. A héjba ivódott penész elleni kezelőszer maradványain nem segít a mosás, azt bizony megesszük a sütivel együtt. Állítólag a zacskós reszelt citromhéj (Kotányi és a többi) csak kezeletlen citromból készülhet, ezt szigorúan ellenőrzik.
néz csak Móni, én rég használom ezt a receptet, tök hasonló:http://nagyiszakacskonyve.blogspot.com/2010/02/almatorta.htmlcsak itt szabályos piskóta lesz a végén. (alma helyett meggyel is lehet, plussz dióval megszórva is nagyon finom.)én magas falú jénaiban szoktam csinálni.ja, és egy darabig eltartott, míg rájöttem, mi az a ler…
hm…örömmel látom, hogy megint zseniálisan sikerült linkelni, na mindegy.
Az a baj, hogy a zacskós citromhéj meg sem közelíti szerintem az igazi citromhéjat ízben, ez főleg sütés nélküli túrókrémeknél probléma számomra:(
Köszönöm szépen, szóval biocitrom. A helyi Baumax kínálatában már többször megcsodáltuk a citrusféléket, a legtöbbön még gyümölcs is volt lehet érdemes lenne beruházni egy citrom bokorba/fába? Csak engem nem bírnak a cserepes növények :-(((
Nagylányként volt egy Tarte Tatin próbálkozásom … De nem vettem komolyan a “ne kapcsos formában” felhívást. Azt a sütőből kiáradó füstöt … és az utána történő sika-mikát! De megtanultam egy életre! Nem is sütöttem többé, de most megkívántam :)A.
Létező, köszi! Mi a baj a linkeléssel? nekem sikerült megnéznem…
Liu, az igazság az, hogy még sosem próbáltam a tasakos citromhéjat… De ki fogom próbálni, kíváncsi vagyok.Emili, igen, azt mondják, az a legjobb, ha saját citromfád van, állítólag nem is olyan vészesek az igényei, sajnos, én is virággyilkos vagyok, egyszerűen elfelejtek öntözni.A., el tudom képzelni, mi lehetett ott… asszem, egy ideig én sem kísérleteztem volna.
Nagy kedvenc! Nyáron megcsináltam a fagyiváltozatát is a “töltelékből.”
“anno úgy éreztük, hogy a teljes élethez mindenképpen szükséges, ám a nyári dinnyefalatozásoktól eltekintve a konyhafiókban fekszik elfeledve.” Mi mindenre jó, ha az ember lánya szuper gasztroblogokat olvasgat:)Móni, köszönöm az ötletet:)
Annyira tetszik, hogy minden receptedhez igényes fázisfotók vannak. Itt még a balga sem tévedhet el.Áldott Adventet nektek.
Erinacea, az klassz lehetett!Hajni, örülök, ha neked is hasznos- nekem nagyon az volt!Anna, köszi, és igen, ez a célom, hogy még az abszolút kezdők is lássák, hogy nem olyan nehéz dolgok ezek.