Én tényleg nagyon szeretem a töltött káposztát. Az idei pedig különösen nagyon jóra sikerült, nem is győztem dicsérni érte a férjemet, aki már harmadik éve vállalta magára a nemes feladatot, hogy ezt a nagy klasszikust elkészítse, ami azért is jó egyébként, mert ha már minden karácsonyi maradék elfogyott, töltött káposzta akkor is van, és oda lehet mutatni rá, hogy tessék, van ebéd.
Egy bizonyos ideig.
Aztán, amikor már lázadástól lehet tartani, ha még egyszer megemlítjük az étel nevét, akkor a) le lehet fagyasztani, b) újra lehet hasznosítani. Ez utóbbit tettem ma; maradt ugyanis egy egész kacsa még 23-áról, amit a lányom vett annak reményében, hogy valamelyik karácsony estére megsüti. De aztán a kedves rokonok annyi ennivalót hoztak, hogy a kacsa ott maradt a hűtőben egészen máig, amikor már egyszerűen nem lehetett halogatni tovább az elkészítését. Lett is belőle jó kis sült, a töltött káposzta káposztájából pedig (mert azért a gombócok mindig könnyebben elfogynak) káposztás palacsinta köretnek. Már mutatom is.
- Sütöttem 8 palacsintát.
2. A káposztát összekevertem egy kis tejföllel, és betöltöttem a palacsintába.
3. Feltekertem, naná.
4. Felszeleteltem.
5. A sült mellé tálaltam. 
E-SZ-M-É-L-E-T-L-E-N!
