Van valaki, aki nem szerette? Aki a falusi búcsúban nem vett ilyet? Aki nem bánkódott felnővén, hogy gyermekkorának egyik emblematikus íze már nincs meg? Mert amit most lehet kapni a búcsúban – már ahol még van ilyesmi -, az már nem az.
De ez igen, ez pont olyan, ahogy a nagymama szokta készíteni. Főleg, ha még olyan sütőrumot tud szerezni hozzá az ember, amilyennel anyáink dolgoztak, nos, akkor teljes a retró érzés.
Hozzávalók:
50 dkg darált háztartási keksz
15 dkg porcukor
3-4 ek kakaópor (cukrozatlan, nem italpor!)
0,5-1 dl rum (ha sütőrumot kaptok, hát akkor az)
3-4 dl tej
A krémhez:
20 dkg vaj
15 dkg porcukor
12 dkg kókuszreszelék
A tészta hozzávalóit egy tálban összedolgozzuk. Azért írtam, hogy fél-egy deci rum, meg hogy 3-4 deci tej, mert ezt ki kell tapasztalni: mennyire szeretnénk érezni a rumot, illetve mennyi tejet vesz fel a keksz. A lényeg, hogy gyurma állagú legyen a tészta. Két darab 40×50-es sütőpapír között nyújtsuk ki ezt a tésztát kb. 3 milliméter vastagra, próbáljunk szabályos téglalapot formázni, kiegyenesítve a széleket egy kés segítségével (a levágott részeket nyomkodjuk oda, ahol hiányzik).
A vajat habosítsuk fel egy műanyag tálban a porcukorral, kis gépi habverő segítségével, és keverjük bele a kókuszreszeléket. Kenjük a krémet a tésztára egyenletesen, majd csavarjuk fel a tésztánkat a sütőpapír segítségével. Göngyöljük a papírba az így kapott hengert, és tegyük pár órára hűtőbe. Utána szépen fogjuk tudni szeletelni.
A fotókért köszönet Nyul Krisztának.