Kaptunk már egészen korholó hangú kritikát amiatt, hogy valaki elautózott messziről a cukrászdánkba, és mire ideért – valamikor késő délután – már nem volt krémes. Vagy délután 5-kor már nem talált nagy választékot.
Amellett, hogy abszolút megértem a vendég csalódottságát, megpróbálom röviden előadni az érveimet is. Az egyik az, hogy mi nem termelünk a fagyasztóba. Nagyon sokan, főleg hatalmas forgalmat bonyolító nagy cukrászdák fagyasztással oldják meg, hogy mindig legyen minden, sokkal kiegyensúlyozottabbá, kiszámíthatóbbá teszi a termelést, a fogyásnak megfelelően lehet beütemezni mindig az újabb mennyiségeket, tiszta sor. Abszolút megértem, és egyáltalán nem vetem meg azt, aki így gondolkodik, nem is nagyon érik olyan panaszok, mint amit fentebb említettem – cserébe némi kompromisszummal jár, amit mondjuk nem is mindenki vesz észre. Nekem határozott véleményem az, hogy a lefagyasztott termék nem lesz 100 százalékig olyan, mint a frissen elkészített, ezért is gondoltam azt, hogy mi nem fogunk fagyasztani, vállalva azt, hogy esetleg tévesen mérjük fel az igényeket, és nem mindig lesz minden. 
Szóval, ez a másik ok: időnként halványlila gőzünk sincs arról, hogy mire készüljünk – mint ahogy most sem volt, amikor a karanténszabályokat először lazították. Gondolhatjátok, terveztünk rendesen, tudtuk, hogy sokan lesznek; de arra a tömegre, amely aztán nálunk is megfordult a hétvégi napokon, arra szerintem senki sem számított. Nyilván, ez most nem panasz, hiszen örülünk minden kedves vendégnek, aki eljön hozzánk, nagy megtiszteltetés ez, de vasárnap megtörtént, amit nem szeretek: nem volt elég a süti. Elfogyott ez-az, például krémessel is csak délután 4-ig tartottunk ki (6-kor zárunk, egyébként). Ha tele lenne a fagyasztónk kész tortákkal, akkor már délben elővettem volna még 10-15-öt, szobahőmérsékleten három óra alatt kiolvad, slussz-passz. Meg van oldva a nap.
Általában csak vasárnap vagyunk gondban, mivel aznap nincs termelés az üzemben, a többi napon van, tehát, ha meg is szorulunk kint a cukrászdában, az üzemből az én drága kollégáim, amilyen gyorsan lehet, pótolják a hiányt. A vasárnap más, ott, ha én éppen a cukrászdában kell, hogy dolgozzam, nem tudok az üzemben is tevékenykedni, és akkor bekövetkezhet ez a malőr. Hozzáteszem: ha a vállalkozás oldaláról nézem, akkor inkább fogyjon el, mint hogy ki kelljen dobni. Ha a vendég oldaláról, akkor persze, ha én zárás előtt fél órával érkezem, akkor is a teljes választékot szeretném ott találni, hiszen ugyanannyit fizetek, mint aki órákkal előttem jött, sőt, mint aki megette előlem az utolsó krémest…
Nehéz kérdés ez, sok dilemmát okoz nekünk. De egyelőre kitartunk abban, hogy nem fagyasztunk. Talán, ha valaki biztosra akar menni, jobban teszi, ha telefonál, és elrakatja velünk a kívánt sütiket, úgy biztosan nem csalódik.