 |
| A címlap. Nem 48, hanem 348 ricette, csak lemaradt a 3-as… |
Tegnap megérkezett hozzám az az olasz receptgyűjtemény, amit kedves ismerősöm, Gyöngyi küldött nekem a napfényes Itáliából. 348 tradicionális olasz receptet ígér a se nem könyv, de se nem újság kiadvány (újságnál több, könyv végül is lehetne, csak nem ezzel a formátummal), ezeket három nagy csoportra bontva teszi elém: 50 oldalon maradékokból összeállítható ételeket mutat be, 50 oldalon gyors recepteket közöl, illetve 50 oldal “Mediterrán konyha” néven szerepel. Előételek, első fogás, húsételek, köretek, édességek.
Kajakánaán.
Ezzel a kiadvánnyal kelek és fekszem, dacára annak, hogy nem tudok olaszul, bogarászom a recepteket, és szerencsére mindig kéznél van a google fordító, ha valamit nagyon nem értek. Közben falatozom Gyöngyi másik ajándékát, a dióval töltött sült aszalt fügét.
Ami a főzést illeti, most a gyors ételekre fókuszálok, felbuzdulva a tegnap carbonara spagetti sikerén, ezt a stílust követem tovább.
Meg tudja mondani valaki, hogyan lett a carbonara magyar interpretációja zöldborsós-tejszínes? Mert az eredetinek ehhez semmi, de semmi köze nincs. Abban mindössze pancetta, ez a tipikus olasz húsos szalonna, tojás, parmezán sajt és jó sok bors található. No meg spagetti.
Persze, ha itt bemegyek a boltba, és pancettát kérek, valószínűleg Vilma néni személyesen jön ki a pult mögül, hogy jól fenéken billentsen, aztán eligazítson, nekem itt ne sznobberkeggyé’, aranyanyám, nézd meg a táblát, hol vagy…! Magyar áru, magyar munkahely.
Úgyhogy kolozsvári nyers füstölt. Jó húsos. Az kell.
Elkészítési idő: 15 perc. Éppen ezért akkor álljunk neki, amikor mindenki éhes, mert frissen jó.
Hozzávalók (4-6 személyre):
50 dkg spagetti
20 dkg füstölt szalonna
2 egész tojás+ 2 sárgája
5 dkg reszelt parmezán sajt
bors
A tészta főzéséhez szükséges sós vizet feltesszük egy nagy edényben a tűzhelyre (alá is gyújtunk, persze).
A szalonnát kis kockákra vágjuk, és kevés olajon kiolvasztjuk, nem kell megpirítani.
Amikor forr a víz, beledobjuk a tésztát.
Amíg fő a tészta, két tojást, plusz kettőnek a sárgáját habverővel jól elkeverünk. Adunk hozzá sok feketeborsot, majd egy jó marék parmezánt.
A tészta alatt (amikor al dente) elzárjuk a gázt, leszűrjük, visszaöntjük a lábasba, belekeverjük a szalonnát, majd a tojásos masszát, alaposan átkeverjük – de nem sütjük ám!
Kész!
A tojás beleivódik a tésztába, és a spagettiszálakon szépen rajta marad a parmezán.
Azonnal tálaljuk, frissen reszelt parmezánnal még megszórhatjuk.
Így néz ki az újság címlapján:
Azta mindenit – épp a tegnap gondolkodtam kellene egy jó carbonara recept és most ez itt szembejön velem… mi ez ha nem a sors : kipróbálom holnap!
mi ezt itthon sonkás tészta névvel fogyasztjuk 🙂
Ez nagyon jól néz ki 🙂 Viszont Magyarországon se láttam még soha zöldborsót a carbonara spagettiben.
Ez olyan érdekes, annyira kívánom és imádom mindig a tésztákat, de én ezzel a parmezán sajttal nem tudok megbarátkozni…Móni, esetleg más valamilyen sajttal ezt a receptet?Üdv: Anna
Próbáld ki olyannal, amilyennel szereted. Aztán meglátod, úgy ízlik-e.