Zöldségvacsora

Nem tudom, hogy vagytok vele, én nem igazán kívánok mást enni, mint levest, meg valami zöldséget. Nem kell hús. Inkább valami könnyű legyen ebédre és vacsorára is – és ennek a helyzetnek őszintén örülök, így könnyebb ráhangolódni az életmódváltásra.
Nem feledkeztem ám meg az ígéretemről, hogy itt mindenféle okosságok lesznek erről a témáról, de holnap ülünk össze Beával, aki a kérdéskörben igazán kompetens, úgyhogy addig a magam kútfőjéből inkább nem osztom az észt.
De ha már az észt emlegettem… A Facebookon szabályos drukkolótábort szerveztem az egyetemi vizsgáimhoz, és úgy tűnik, csapatom igen jól végzi feladatát. Január 2-ra is bejelentkeztem egy tárgyból, ám a tanulásra szánt időm mindig elment valami másra; elsején úgy gondoltam, leiratkozom a vizsgáról, átteszem egy héttel későbbre – de a NEPTUN, az egységes tanulmányi rendszer épp megint nem volt elérhető, délig nem tudtam rá bejutni, és másnap délben volt a vizsga, ám legkésőbb 24 órával korábban le kell jelentkezni, azon belül nem lehet, és ha a hallgató nem jelenik meg, egyes. Na, gondoltam, akkor elmegyek, egyesnél rosszabb úgysem lesz. Nekiálltam tanulni, és becsülettel végigmentem a 15 tételen. Úgy tudtam, egy tételt kell majd kidolgozni a vizsgán – ott kiderült, hogy valamit félreértettem, mert hármat -, így aztán tanulás közben felsóhajtottam, mondd, Istenem, melyik lesz? És akkor belém hasított, hogy a HATOS.
És tényleg volt a hatos! Meg még másik két olyan, amit alaposan átnéztem.
Ez az oktató, akinél most vizsgáztam, azzal kezdte bemutatkozását nálunk, hogy “minden ellenkező híresztelés ellenében nem igaz az, hogy nekem fizikai fájdalmat okozna, ha ötöst adnék…” – nos, nekem azt adott. Még két vizsgám van hátra, közülük az egyik meglehetősen nehéz, na de ilyen drukkercsapattal a hátam mögött nem félek már semmitől. Amúgy, döbbenetes, de most kezdem majd az utolsó tanulós félévemet, ezen kívül lesz még fél év gyakorlat, és kész. Biztosan sokan emlékeztem még arra, amikor itt a blogon morfondíroztam, hogy belevágjak-e vagy se…
A szakdolgozatomhoz egyébként majd szeretném a segítségeteket kérni; kínomban azt találtam ki, hogy a gasztroblogok hatása a hazai táplálkozási szokásokra, és ehhez gasztroblog olvasókat kell meginterjúvolnom. Na de micsoda véletlen, épp itt vagytok… Szóval, egyszer csak előállok majd egy kérdőívvel, és azzal a tiszteletteljes kérdéssel, hogy válaszoljatok a kérdéseimre; előre is köszönöm, ha majd megteszitek (időben szóltam).
Na de most térjünk vissza az életmódváltós főzőcskéhez. Tartom magam a liszt, krumpli, hántolt rizs és fehér cukor tilalmához, majd szépen lassan arról is írok, hogy miért. Ez a meleg zöldségétel abszolút megfelel a követelményeknek.

Bár a cékla mindent átváltoztatott a maga képére és hasonlatosságára, a legalább négy adagot magában foglaló étel a következőket tartalmazza:
1 nagy cékla
1 ugyanakkora zeller
2 méretes sárgarépa
1 póréhagyma
1 alma
2 ek almaecet
só
bors
köménymag
indiai fűszerkeverék
díszítésnek valami zöld – itt most petrezselyem

A zöldségeket megpucoljuk, a gumókat kis kockákra, a sárgarépákat hosszában félbe, majd félcentis darabokra vágjuk. A pórét hosszában késsel végighasítjuk, kimossuk a rétegek között, majd vékonyra szeleteljük.
Kevés olívaolajon megpároljuk a pórét, majd rádobjuk a répát, a zellert és a céklát. Sózzuk, fűszerezzük, és fedő alatt puhára pároljuk. A végén hozzáadjuk az almaecetet, majd a meghámozott almát is, durvára reszelve. Utóbbit már csak akkor, amikor elzártuk alatta a gázt – és jól összeforgatjuk.
Kész.
Én nagyon bírom.